A következő utam a motortér felé vezetett.

A motortér csiszolása előtt azonban a belső teret, amit kicsiszoltam már, azt lekentem korrózió gátló alapozóval, hogy ne vesszen kárba a munkám. Most még csak egy rétegben, a következő réteget, majd később kapja meg.

A motortér egy külön történet az autó életében. Eredeti elképzeléseim szerint a motortér egy félig letisztított fehérre kifestett motortér, ahogy az az előző autóimnál is megszokott volt már.
Ezért néhány alkatrész feleslegessé vált a motortérben. Ilyen volt a gyári légszűrőházat tartó konzol a kiegyenlítő tartály tartókonzolja, a fékfolyadék tartály rögzítője, és a motortér kitámasztó.

Ekkor még ötlet szinten sem volt meg a teljesen clear motortér, nem is gondoltam rá, hiszen azt akkor is tudtam, hogy ezzel túl nagy fejszébe vágnám a baltámat, ezért az akkumulátor, és a kábelek rögzítő fülei nem lettek levágva.

Mivel a motortér tele van mindenféle kanyarokkal, és kis zugokkal, amihez szinte lehetetlen hozzáférni, ezért nem egyszer elő kellett venni a sima kézi csiszolóvásznat is, a siker érdekében. Na, ezt már tényleg nem szerettem.:)

A kasztnit letakartam fóliával, hogy a már kicsiszolt, és lefestett részekhez ne jusson már kosz, és por, ami többé-kevésbé szerencsére sikerült is.

11. Oldalra borítva

A motortér csiszolása után jöhetett a végső dolog, az autó alja. Szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis a garázsunkban az autó minden gond nélkül az oldalára borítható volt, így szerencsére nem az aknából kellett végigcsiszolnom az autó alját.

Azt sejtettem, hogy nem lesz egyszerű lecsiszolni alulról az autót, de hogy ennyire na, azt nem. Mint minden rendes autót, az előző gazdája ezt a kocsit is lekezelte alvázvédővel, aminek az egyik legjobb tulajdonsága, hogy elég nehezen jön le, ha jól felvitték a felületre.
Ameddig a belső térben, csak a gyári fényezést, és alapozást kellett felcsiszolni, addig a kocsi alján erre még rájött a kátrányos, ragacsos, büdös, és koszos alvázvédő felcsiszolása is.

Régen látott a pincénk annyi koszt és port egyszerre, mint akkor a drótkorongozás után.

Az egész autó fém tisztára csiszolása nagyjából egy komplett hetet vett el az életemből. Nem tudom, hogy volt e értelme, ha 6-7 év után sem kezd el rohadni az autó alja, akkor azt hiszem megérte ez a munka.

A csiszolás alatt körülbelül 13-15 drótkorongot sikerült lenulláznom, és többsége nem az a nagyon gagyi típus volt. 3-4 darab után inkább átálltam egy másik márkára, mivel sem anyagilag sem időben nem bírtam, hiszen olyan gyorsan koptak, hogy hihetetlen.

<Előző oldal